A plasztikai sebészet ma már önálló szakvizsgával, önálló szakmai szervezettel bíró disciplina. Két nagy részterülete van, a helyreállító sebészet és az esztétikai sebészet. A helyreállító sebészet létjogosultságát-, fontosságát soha senki nem vitatta, az esztétikai sebészet valamikor szakmai körökben is rengeteg vita tárgya volt, mára általánosan elfogadottá vált. Jelen közleményben az esztétikai sebészet fontosságát, alapvetõ mûtéti típusait illetve az alapellátásban dolgozó orvosok nagyon fontos szerepét igyekeztünk röviden összefoglalni.

A test és a lélek harmóniája rendkívül fontos minden ember számára. És ez nem csupán az „ép testben ép lélek” vonatkozásában, hanem a „szép testben (sz)ép lélek” összefüggésben is teljesen igaz. Mindannyian tudjuk, hogy senki sem tökéletesen elégedett a külsejével, még a népszerû, sokak által csodált és irigyelt sztárok is visszatérõ páciensei a plasztikai sebészeti rendelõknek. Nem túlzás azt állítani, hogy mindenki jelentõs idõt tölt el a tükör elõtt azon morfondírozva, hogy mely részeinek milyen módon kellene átalakulnia ahhoz, hogy számára sokkal elõnyösebb legyen, s ez által a lelki egyensúlya is jobb legyen. Ez vonatkozik természetesen az anatómiai-genetikai adottságokból fakadó külsõ jegyekre is, de természetesen az öregedésbõl-, esetleges traumákból adódó elõnytelen külsõ változásokra is.

Nem vitatható, hogy vannak durvább-, és vannak finomabb eltérések, de nem biztos, hogy egy enyhébb „hiba” nem okoz a viselõjének sokkal több problémát, gátlást, önbizalomhiányt, következményes magánéleti-, párkapcsolati-, családi, de akár munkahelyi-, karrierbeli gondokat, mint azt egy külsõ szemlélõ gondolná, illetve egy sokkal durvább elváltozás sem biztos, hogy zavarja viselõjének lelki egyensúlyát.

Az esztétikai-plasztikai sebész feladata, hogy segítsen helyreállítani páciense lelki békéjét, ezzel párhuzamosan megteremteni vagy visszaadni az önbizalmát, elõsegíteni a magán- és társadalmi életben való boldogulását.

Mi plasztikai sebészek gyakran látjuk, tapasztaljuk, pácienseinktõl halljuk mekkora változást hoz az életükben egy jól sikerült mûtét.

Mindezek tükrében az esztétikai mûtétekre gyakran rásütött bélyeg, hogy teljesen fölösleges, úgymond „luxus” beavatkozások, nyilvánvalóan abszolút helytelen. Fontos ezt hangsúlyozni, mert sajnos ma is elõfordul, hogy a mûtét elõtti kivizsgálás során a páciensek olyan reakciókkal találkoznak orvoskollégák részérõl is (elment az esze? mi szükség van erre? nincs jobb dolga ?), ami az egyébként is régóta instabil lelkiállapotú, a mûtéttõl való normális izgalom-félelemmel még inkább megterhelt hölgyeket-urakat igencsak megviseli, a mûtétbe vetett bizalmukat tépázza.

Az esztétikai sebészet a rendszerváltás óta eltelt közel másfél évtizedben nagyon jelentõs változáson ment át, lényegesen megváltozott a társadalmi megítélése, lényegesen megnõttek az egyéni-, munkahelyi-, társadalmi elvárások az egyénekkel szemben, következményesen nõtt az igény az esztétikai sebészet irányában is. A tõlünk nyugatabbra lévõ-, ma már uniós tagtárs országokban régóta élõ elvárások hazánkban is egyre inkább teret nyernek, azaz ma már számít egy munkahelyi elbeszélgetésen a megnyerõ külsõ, s kimondva-kimondatlanul elõnyösebb pozícióban várja a döntést az a pályázó, akinek pl. nincsenek az arckifejezését fáradtabbá tévõ táskák a szeme alatt.

Ezen megnövekedett elvárások eredményezik azt is, hogy folyamatosan nõ a férfi páciensek aránya is. A nyilvánvalóan férfi mûtétnek számító (bár ritkán hölgyeknél is végzett) hajátültetésen vagy mindkét nemre jellemzõ orrplasztikán kívül egyre nagyobb számban jelentkeznek szemhéj-, arc- plasztikára, avagy zsírszívásra az erõsebb nem képviselõi is!

tovább >>> l