Kis és nagy mellek

A mell a nők női mivoltának egyik-, sőt sokak számára a legfontosabb külső jegye, s mint ilyen, a hölgyek önbizalmának pro- és kontra nagyon lényeges befolyásoló tényezője.

A női mellnek élettani funkciója, a csecsemő táplálása természetesen az első számú feladata, de rendkivül fontos szerepe van közvetlenül a sexuális életben, közvetve pedig viselőjének teljes életvitelében – mind a társasági életben-, mind a munkahelyi – szakmai karrier szempontjából az önbizalom, magabiztos fellépés, kapcsolatteremtés befolyásolásán keresztül.

Ennek megfelelő a súlya is a plasztikai sebészeti gyakorlatban, azaz a leggyakrabban végzett esztétikai jellegű plasztikai sebészeti műtétek az emlő különböző típusú műtétei .

Itt többféle műtéti típus lehetséges: kis emlők megnagyobbítása, megereszkedett emlők felvarrása ill. a kettő kombinációja ( nagyobbítás és felvarrás egyszerre ), valamint nagy emlők kisebbítése felvarrással együtt. A különböző műtéti típusokon belül különböző műtéti technikák, módszerek léteznek, s a plasztikai sebész a beteggel történő előzetes megbeszélés és vizsgálat során közösen dönt a válsztandó megoldásról függően a kiindulási állapottól (“hozott anyagból dolgozunk”), a páciens teljesíthető elvárásaitól-kívánságától.

A mellfelvarrás tulajdonképpen a mell állományához képest fölösleges bőr eltávolításából és az emlőbimbó ideális helyére történő áthelyezéséből áll. Nem befolyásolja a későbbi szoptatási képességet, jól végzett műtét esetén szép eredmény várható káros következmények nélkül.

A mell kisebbítő műtétje annyival nagyobb beavatkozás, hogy itt a mell állományának egy része is eltávolításra kerül a bőrfölösleg eltávolításával együtt. Ez az előzőnél nagyobb beavatkozás, ennek megfelelően valamelyest a kockázata is nagyobb, de jól  elvégzett műtét esetén itt is kitűnő esztétikai eredmény érhető el, s későbbi hátrányos következménnyel sem kell számolni ( szoptatási képesség megmarad, mellbimbó érzékenysége is megmarad ).

Az emlőnagyobbító műtétekről az utóbbi néhány évben számtalan cikk-riport jelent meg az elektronikus- és az írott médiákban, köszönhetően annak, hogy az e célra használatos  szilikon géllel töltött emlőprotéziseknek feltételezett egészségkárosító (rákkeltő vagy  ú.n. kötőszöveti betegségeket okozó ) mellékhatásokat tulajdonítottak. Ma már ez az ú.n. “szilikon-őrület” lecsengett, az erre hivatott nemzetközi szaktekintélyekből álló fórum (EQUAM) több ízben kiadott olyan állásfoglalást, miszerint a szilikon géllel töltött emlőprotéziseknek semmilyen egészségkárosító hatására  semmilyen bizonyíték nem ismert, s ennek megfelelően ezen protézisek használatának semmilyen korlátozását nem javasolják. Ezzel együtt használatosak nem szilikon géllel töltött ( de ugyancsak szilikon burokkal bíró) implantátumok ( élettani sóoldattal, szójaolajjal, mogyoró-olajjal töltve), amelyek azonban bizonyos szempontból elmaradnak a szilokon géllel töltött implantátumok kvalitásaitól, s így használatuk is megfontolandó.

Az emlőprotézis beültetésnek reálisan szóba jövő szövődménye lehet az ú.n. tokzsugorodás, ami a protézis körül tökéletes gyógyulás esetén is mindig kialakuló-, nem kóros kötőszöveti tok túlzott mértékű megvastagodása, szűkülése következtében fellépő implantatum-megkeményedést, fokozottabb esetben alaki deformitásokat, kellemetlen szubjektív panaszokat( feszülés-nyomásérzékenység-fájdalom ) jelent. Ezt egy-, az eredetinél  jóval kisebb-, ú.n. tokfelhasító műtéttel meg lehet oldani, s a páciens panaszmentessé tehető.

Szót kell feltétlenül ejtenünk az emlő helyreállító műtétjéről is, mely ugyancsak a plasztikai sebész feladata, s amelyre akkor kerül sor, amikor valamilyen okból – ez az esetek döntő többségében daganat – az emlőt el kell távolítani, s emiatt szükségessé válik a helyreállító műtét. Ennek a műtétnek az időpontja lehet az emlőeltávolítás műtéttel egyszerre, vagy az első műtétet követően egy- vagy akár több év várakozási idő után. A műtét időpontját kizárólag onkológiai ( a daganat diktálta) szempontok vezérelhetik, nem az esztétika, s időpontját nagyon gondos mérlegelés, a kiindulási daganat nagysága-, elhelyezkedése, szövettani típusa, esetleges áttétek, stb. határozzák meg, s többnyire az érintett társszakmák ( általános sebész, onkológus, sugárkezelő szakember, plasztikai sebész) képviselői közösen határoznak róla. A műtéti megoldás lehet saját anyagból emlőképzés ( ma leginkább a has területéről-, vagy a széles hátizom területének megfelelő helyről ú.n. bőr-izom lebeny segítségével), vagy testidegen anyag beültetésével (szilikon protézis), melyet a maradék bőr előzetes kinyújtása ( ú.n. szövetexpander segítségével ) után lehet többnyire elvégezni. Szükségessé válhat esetleg az ellenoldali, ép emlő korrekciós műtétje is a szimmetria helyreállítása érdekében.

Valamennyi fent tárgyalt emlő-műtétről elmondhatjuk, hogy a jól sikerült műtét után viselője lelkileg -, önbizalom szempontjából újjászületik, ami a sebész számára is a a jól elvégzett munka legnagyobb jutalma.
                           

Dr Kathó Jenő
Plasztikai sebész szakorvos